Tótkomlósi Szlovák Tájház (Tótkomlós, Széchenyi u. 11.)
Városunkban található az ország első tájháza, mely bemutatja a korabeli szlovákság mindennapjait és használati tárgyait. Itt kapott helyet a Tomka Judit amatőr színjátszó- és pingálóasszony emlékére berendezett emlékszoba is. A vályogból készült parasztház alaprajzi beosztása hagyományos: szoba-konyha-szoba-kamra-istálló. Az udvaron a lakóházzal párhuzamosan helyezték el a gabonatárolót, és itt látható még a gémeskút is. Az utcai homlokzat lábazatán sajátos falfestést figyelhetünk meg, melyek falra festett festékére a pingáló asszonyok ujjaikkal mintát (árvácskás) rajzoltak. A kémény tetejét a hagyomány szerint kéménydísz díszíti, mely az evangélikus templom tornyán lévő csillag utánzata. A lakóház egyetlen bejárata a konyhába nyílik, mely két részből áll: a pitvarból, és a füstös, szabadkéményes térből.A pitvar tisztaszoba felőli sarkában áll a festetlen vizespad, a mások oldalon pedig a tálasszekrény. A válaszfalon nagyméretű mázastálat helyeztek el, mely a tótkomlósi mesterek remeke. A füstös részben vannak a köznapi sütő-főző edények, lábasok, vajköpülő, máktörő, mázas cserépből készült kuglófsütő formák. A szabadkéményen odaerősített átlós rúd az egykor készült híres komlósi kolbászok helyére emlékeztet.
A látnivalókban leggazdagabb helyiség a tisztaszoba, melyet elsősorban a gyerekágyas anyák használtak. A zömében 1885-86-ban készült bútorzat dísze a díszes párnákkal vetett mennyezetes ágy, festett-faragott, kétfejű sast ábrázoló ágyvéggel. Mellette az 1897-ben készült faragott fogú festett bölcső. A kékre festett virágos sarokpad előtt asztal és két faragott, festett szék látható. A falon faragott tükör és kézzel festett dísztányérok helyezkednek el. Nagyon szép a két, különböző méretű kelengyeláda, melyet festett virágcsokrok díszítenek. Külön említést érdemel a falakon körben látható virágos füzér-festés, és a pingált kemence, valamint az ajtó mögötti keskeny polc, amelyen a tranoscius-ok (szlovák nyelvű énekeskönyvek) kaptak helyet. A hátsószoba a család lakótere volt. Itt kapott helyet a híres tótkomlósi háziipar, a szövés eszköztára: a faragott szövőszék, a gereben, a fonalgombolyító, a csévélő. A kemence megegyezik az elsőszobaival, csak egyszerűbb kivitelben. A fogason függ a tótkomlósi szűcsök által készített suba és gyönyörű ködmön. A szoba nagy részét a ma is működő szövőszék foglalja el, amit rendezvények alkalmával ma is használunk. Az épület hátsórészében lévő kamra és istálló ma bemutatóterem és emlékszoba. Az egykori háziipari szövetkezet termékeiből látható némi ízelítő, emellett a fejéshez használt különböző méretű sajtárokból álló gyűjtemény is.
A ház végében kialakított emlékszoba, egy komplett, berendezett lakószoba 2 ággyal, asztallal, fiókos tálasszekrénnyel, kétajtós ruhásszekrénnyel, fésülködő asztallal és 2 karfás gondolkodó-székkel. Valamennyi bútordarab kézzel festett, Tomka Judit keze munkája. A tálas dísze az a díszóra, melyet Horty Miklós kormányzó adományozott Tomka Juditnak az általa rendezett 100. színdarab bemutatása alkalmából. Tomka Judit kiemelkedő népművész volt. Foglalkozott kézimunka előnyomással, pingált falakat, kemencéket, festett emléklapokat, készített oltárterítőket, de a legkiemelkedőbb tevékenysége a műkedvelő színjátszás szervezése volt. A nagymúltú tótkomlósi amatőr színjátszás legaktívabb rendezőjeként tartják számon.
Pingálás: Dél-Tiszántúli szokás szerint, a századforduló tájától mutatható ki a helyi pingálás, főként szlovák falvakban, de magyaroknál is. Békés és Csanád megyében otthonos a házak külső lábazatának pingálása: többnyire megnedvesített ujjal húzzák a még nyirkos alapszínbe a mintákat, ritkábbak a helyi pingálásnak megfelelő, színes virágozások. Kézi pingálású színes virágmintázat különösen a tornácra és a szobába került, itt szokás volt kifesteni a kemencét, esetleg a padkáját vagy mindkettőt is. Gyakran a szoba mennyezete ugyancsak virágdíszes volt. Mindezek a pingálások készülhettek házilag kivágott patronokkal is. Egyes festőasszonyok a két világháború közti években piktormunkák hatására, levelezőlapok nyomán tájképeket is kezdtek festeni a házak tornácára és kemencéje falára.
